Jól jönne egy barátnő.. :(

pici szívem darabokban :(

imádom a mostani életem. :) (L) hiányzik pár személy.., de minden csodás. :) annyira, hogy még blogot írni sincs időm. :P

------------------------------------------------------------------------------------------------

ez a hét az utolsó zh hetem, és az utolsó szorgalmi időszakom vége. kiélvezek minden pillanatot, na meg tanulok ezerrel.. :D valahogy nem akarom még, hogy vége legyen. mintha csak tegnap kezdődött volna...

és a mostani időszak meg a legjobb..

szívesen megállítanám az időt... :)

Lehet, hogy nem mondanék el mindent, amit gondolok, de minden bizonnyal meggondolnám, hogy mit mondjak el.

Mondj igent! (...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.

.. amikor a "régi", szeretett személy lekerül a listáról ..

Két nő lakik bennem: az egyik meg akar ismerni minden kalandot, át akar élni minden örömet és szenvedélyt, a másik viszont hétköznapi életet szeretne, biztonságot, nyugalmat, boldog családot. Én vagyok a háziasszony és a szajha, két lélek egy testben, akik egymás ellen harcolnak.

- Szerintem nem érted, milyen életszakaszban járok most.

- Pontosan tudom, hogy hol jársz. Élvezed a függetlenséget és nem akarsz kötöttséget. Én magam is éveken át így éltem. De én már nem erre vágyom.

micsoda napok ;) :D túl a FIN-en, és minden annyira jóóóó :) :)

plusz megvolt az első igazi, normális és még jónak is mondható fősulis bulim is :D (így a végére)

hmmmm micsoda lakásavató buli :D :P

Az ember szíve olyan dőre, hogy mindig bízik és reménykedik a jövőben, csalódásaiból sosem tanul, és a holnapot jobbnak képzeli, mint a mát.

Olyan sok minden lesz szép, ha jobban megnézed.

Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról van szó, az emberek hazudnak, titkolóznak, megváltoznak, majd eltűnnek, egyesek egy új arc vagy személyiség mögé, mások sűrű reggeli ködben, egy szikla túloldalán.

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást. Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a szeretet láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.

I miss N.

És újra elköltöztem otthonról. Igaz most csak rövid időre, de nagyon élvezem. :D A suli 5 percre van gyalog, és nem kell hajnalban kelnem, illetve órákat utaznom. Sőőőt akár esténként is mehetek ide-oda, nem kell a menetrendhez igazodnom.. Nagyon tetszik! Van egy óriási ágyam, a plafon tele csillagokkal. :) Kell ennél jobb? :D

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

nem bírom :( érjen már véget ez a hét.... illetve a jövő7...

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.